Egy vígjáték a szülővé válásról, arról, hogy miképp lesz egy gyermektelen emberből, felelősséggel tartozó, másokról gondoskodni képes felnőtt. És ez hangsúlyosan az apa szemszögéből megközelítve. Hisz a férfi a fogantatás pillanatától a gyermek megszületéséig legjobb esetben is csak csendestárs tud lenni, és ha nagyon alázatos, kifesti a gyerekszobát, vesz új babaszéket, miközben időről időre beszél az Anya hasában cseperedő ismeretlenhez, míg a nő a saját testén, testében érzi a változást. Aztán egy szép napon, bumm, mintha bőröndből rántanák elő, az ember kezébe nyomnak egy gyermeket, hogy mostantól te vagy az ő apja, fel kell nevelned, gondoskodnod róla, ne úgy fogd, vigyázz a kutacsára, vágd el azt a zsinórt! De a férfi nem ebben a pillanatban válik apává, hiába lesz gyermeke. Ekkor indul el, egy nagyon kalandos úton, ami a gyermek megismeréséig, és saját értékrendjének átformálódásáig tart, míg valóban össze nem csiszolódik kapcsolatuk apa-gyermek viszonnyá. És ez …. nem mindenkinek ugyanannyi idő.